2010. augusztus 7., szombat

Játszani készülök...

...már vagy három éve, Anyu unokanővérének az unokáival. Családilag persze többször találkoztunk velük időközben, de nem egyszer megkaptam már, hogy mióta is vagyok itt Pesten?, 3 éve?, és még egyszer sem mentem el hozzájuk?! (itt laknak Pesten, de jó messze az albinktól). Tényleg van olyan, hogy egyszerűen nem fér bele az időmbe semmi. És ezt a legjobban július elseje óta érzem, mióta szakmai gyakorlaton vagyok, minden nap 8-17-ig (na jó, pénteken csak 16-ig)...és a nyár szokott arra (is) való lenni, hogy talákozzak azokkal, akikkel év közben nem sikerült. Hát idén nagyon hosszú még a lista, és már augusztus van, a gyak. pedig szeptember 30-ig tart, szakdoga leadás meg okt. közepe, és nagyon rosszul állok....

Na, de kissé elkalandoztam. Lényeg, hogy most végre megyek, és Öcsém is feljön Dunaújvárosból, együtt pesztrájluk majd a gyerkőcöket! :) Viszek fényképezőt, és igyekszem fotózni, csak hát úgy bele tud merülni az ember a játékba, hogy megfeledkezik teljesen a külvilágról ilyenkor. Nagyon szeretem őket, imádom, ahogy belőlem is gyerek válik (nem mintha komoly felnőtt lennék a 22 évemmel), és van, hogy el is érzékenyülök. Múltkor a legkisebbik (4 éves), a Kinga olyanokat mondott, hogy "Zita, Te olyan rendes vagy velünk!" (akkor egyedül voltam el hármukkal órákon át az udvaron, úgy, hogy egyszerre kellett volna háromfelé szakadnom, "Zita, segíts cigánykerekezni, egnem lökj a hintán, miért nem focizunk, viszel a hátadon, megnézed a szobám, most már az enyémet nézd...:D), meg "Olyan szép vagy", "Olyan gyönyörű a hajad, megfésülhetem, begumizhatom?" Szóval izgatottan várom a holnapot, de addig még egy kis közraktározás vár rám.....


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése