2014. május 27., kedd

Műtét

Próbáltam pozitívan indítani a napot, kiültem az erkélyre reggelizni, néztem a repdeső madárkákat....Imi nem aludt itt, megint nincs munkája és hazament Rácalmásra építkezni. :(
Aztán egész délelőtt idegeskedtem, mert Anyát 8-ra vitte Apa Pécsre, és kértem, hogy szóljon, ha betolták a műtőbe. Gondoltam, hogy nem megy ez olyan gyorsan a magyar egészségügyben, na de hogy még fél 1-kor se volt semmi hír, Apát hívtam, nem volt elérhető. (mint utólag kiderült, nem volt hálózat vagy térerő vagy Isten tudja....) :( Persze hogy kijött belőlem a feszültség és kicsordult a könnyem, amikor viszont hívott Apa fél 2-kor és közölte, hogy elkezdték, bekísérhette a műtőszobába is, de már kijött, most van benn. Totál szarul lettem, mert akkor tudatosult bennem, hogy na most már egyedül van, szurkálják, meg sokan körülveszik, altatják és vágják...és én nem lehetek mellette.

Eszti kolléganőm látta, hogy kicsit sokkolt, menjünk fel a tetőteraszra. Ok, de persze visszajövet kollégák kérdezték is, hogy ugye minden rendben, nincs baj? Mondom nincs, csak műtik épp Anyut és megint könnybe lábadt a szemem.....gyenge vagyok na. És mostanában érzelmileg nagyon labilis és kimerült.

Másfél órába sem telt bele és hívott Apu, hogy vége a műtétnek, Anyut felébresztették, infúziót bekötötték, vissza fog aludni, de tudtam vele beszélni. Nagyon kis álmatag volt, de jó volt hallani a hangját, nagyon izgultam. Eleve az, hogy éhgyomorra kell menni oké, de nem is ihatott, na én ezt délutánig nem tudom, hogy bírtam volna, szerintem konkrétan megfulladnék. És akkorra másfél liter vizet minimum elfogyasztok és ha nem, kegyetlenül kiszárad a torkom, köhögök....szegény Anya. Fájt a feje, még jó, hogy nem szédült meg ájult el....

Nagyon bízom benne, hogy tud aludni, nem lesznek nagy fájdalmai és szépen gyógyul majd, és akkor péntekre kiengedik, én meg röpülök Hozzá haza.