2014. június 9., hétfő

Egy kis nyaralás Dortmundban

 Nem szeretem előre hangoztatni, ha utazunk valamerre, viszont most már bátran beszámolhatok róla, hisz megérkeztünk tegnap. Csütörtök hajnalban indultunk, nagy örömömre Anya is velünk tudott tartani. Már január elején lefoglaltuk a repülőjegyet és nagy volt az izgulás a műtét miatt....

Négy éve repültem legutóbb, így most ismét nagyon izgultam, vagyis inkább izgatott voltam. Előző éjszaka itt ricsajoztak alattunk, Imi még éjfélkor is lement perelni az újdonsült albérlőkkel....szóval nem sokat aludtunk, mert 3-kor kelés volt. Fél 5-re mentünk a reptérre, így másfél órát ráhagytunk és bizony 40 perc alatt sem ment le a sor a csomagfeladásnál, úgyhogy az ellenőrző kapu előtti sorban haladva lóhalálában ettük meg az elkészített szendvicsek nagy részét, majd szaladtunk az "Utolsó hívás/Last call" láttán/hallatán a repülőhöz. Épp el tudtam még rohanni WC-re, viszont nem volt már hely az ablakok mellett.
 Dortmundba mentünk, még középiskolában volt szerencsém kimenni ehhez a kedves családhoz cserediák kapcsolat révén, azóta is jönnek évente a szülők Magyarországra, de most a sok invitálás után végre rászántuk magunkat és szorgalmasan gyűjtögettük a pénzt. :)
 Majd ha Apa feltölti a képeket, akkor tartok részletesebb beszámolót. 3 teljes nap volt, számtalan élménnyel, kevés pihenéssel, ugyanakkor jól feltöltődtünk lelkileg. Nagyokat sétáltunk, voltunk bányászmúzeumban, meglátogattuk a lányukat Bochumban, jártunk bolhapiacon is, sőt a konténerterminál közelében is, ahol fotózkodtam MSC-s kontival a háttérben, bár pont nagyon borús-szeles volt akkor az idő.
 Szombatra 35 fokos kánikula lett, sokat voltunk a kertjükben, kinn ettünk a teraszon, máskor az almafa alá terítettek. Finomabbnál finomabb kajákkal halmoztak el minket, pedig vegetáriánusok, de egyáltalán nem hiányzott a hús. Uwenek van saját fűszeres kertje, frissen szedett minden reggel mindig mást és mást. Kóstoltunk medvehagyma krémet, diós parmezánkrémet, rozmaringkrémet, almás-fahéjas szilvalekvárt, eperlekvárt, ananász-rebarbara lekvárt. Sütött frissen szezámos zsemlét, készített zöldséges lasagnet. A Marlis mákos őzgerinces sütit, gyümölcskenyeret, a Nora, a lányuk pedig áfonyás, kekszes alapú sajttortával várt minket, az volt nálam a number 1. De friss eperből+tejszínből a Marlis eperfagyit is turmixolt, másnap csokimousse volt. Utolsó este pedig mi sütöttünk palacsintát.
 Mondanom sem kell, hogy másfél kilót híztam, tudtam, hogy ez lesz. 3 napig nem mozogtam (oké, sokat sétáltam, de nem eleget, nem volt intenzív), keveset aludtam és nagyon furcsálltam, hogy náluk az a szokás, hogy ebédre gyakorlatilag alig esznek, épp hogy csak bekapnak valamit, este viszont három fogást szolgáltak fel. Saláta volt előétel gyanánt, majd zöldséges lasagne és két óra múlva, 9 körül (szóval lefekvés előtt 2 órával kb.) a desszert. Nos hát nagyon nem erre álltam rá a múlt héten, amikor 6-kor ettem egy kis salit vagy körözöttet és utána már semmit, sőt, akkor még lenyomtam egy 400-600 kcal közötti edzést.
A bolhapiacon 50 centért lőttem a bödönt (150 Ft hihi) és 4 EUR-ra alkudtam le 5-ről a H&M-es blézert. Még a címke és a pótgombok is benne voltak, sztem alig hordhatták és rózsaszín. :))) Csak egy feketém és egy fekete szürke csíkosom volt, mindig is vágytam egy ilyesmire. Ráadásul nagyon szép a zseb kidolgozása szerintem.
A kekszeket a munkatársaknak hoztam, a kókuszkrémet magunknak, illetve Anita is kap egyet, mert Nála vannak a kis papagájaink szerda este óra. Holnap megy majd értük Imi. Ma már azért jól esett a csirkemell, zöldköret. :)
Tegnap este futottam, ma szobabicikli van tervbe véve, illetve még pakolászok.