2011. szeptember 20., kedd

Csinálj sütit!

Olyat, ami egyszerű, de nagyszerű. Még egy albérletben is elkészíthető, ahol se robotgép, se mély műanyag tál, gyakorlatilag nagyon korlátozottak a lehetőségek.



Ez a süti nem annyira szép, és nem is olyan gyors, de annál egyszerűbben elkészíthető, nem igényel nagy "szaktudást" és annál fincsibb, Imi egyik kedvence.

A krém: fél kiló lisztet 5 evőkanál liszttel felfőzünk (puding állagúra), hagyjuk kihűlni. Közben kikeverünk két evőkanál kakaóport, 15 dkg cukrot (épp amilyen van otthon), egy 25 dekás ramat és egy adag erős kávét.

Ha az előbbi kihűlt, szépen apránként belekeverjük a barna mixbe. :) Kicsit betesszük hűtőbe, hogy ismét pudingállagúvá váljon, majd 5-6-osával Albert kekszet tornyozunk fel egy tálcára előkészítésképpen. Ha ez megvolt mindösszesen 2 rúdnyi Albert keksszel, akkor 6-osával összeragasztgatjuk őket egy toronnyá. :)



A tornyokból aztán a tálca hosszúságával megegyező rudakat képezünk, és végül a maradék krémmel kívülről is gondosan bekenjük. Nem árt egy éjszakát állnia a hűtőben, de pár óra is megteszi olyan esetben, ha titokban kell gyorsan összedobni, mint most az én esetemben is: ma vagyunk 5 évesek Imivel! :) És meglepinek szánom!



Így irogatni nem szoktunk rá, de most (ha már tortát esélytelen lenne itt sütnöm) úgy gondoltam, hogy jópofa lehet. Vágtam ki papírból gyorsan két sablont, és (megint csak a korlátozott lehetőségekből adódóan) jobb híján kristálycukorral végeztem el a mutatványt.

A poén az egészben a felvágása, amit még nem ejtettem meg nyilván, hiszen Imi még dolgozik....szóval ferdén kell szelni olyan 45 fokban, kb. 1 cm szélesen, és akkor szép, csíkos, ovális szeletkéket kapunk.